Horváth Richárd előadása a folyamatban lévő „Magyarország világi archontológiája 1458–1526” munkacímen szereplő kutatás keretében végzett eddigi vizsgálatok néhány részkérdését tárgyalta négy fő témában.

1. Terminológiai problémák

Általános jelenség a hazai középkortörténeti kutatásokban, hogy a ’váruradalmat’, mint szervezeti formát kizárólagosnak tekinti. Ebből fakadóan a várak elnevezésekor a castrum fogalmat keressük, s mindenkor értelemszerűen az uradalmat is feltételezzük mögé. Azonban a késő középkori okleveles anyagban találkozhatunk néhány esettel, amikor a castrum-castellum-curia (vár-kastély-udvarház) fogalmak mögött nem a megszokott jelentéstartalom rejtőzik. Tetten érhető néhányszor, hogy az épület építészeti és jogi helyzetében semmiféle változás nem ment végbe, s mégis más és más névvel illették azt okleveleink. Ugyancsak ide kapcsolódnak azon eseteink, amikor politikai okokból „kereszteltek át” egy-egy objektumot a kortársak (például azért, hogy a királlyal elrendeltethessék lerontását), annak korábbi megnevezésétől merőben eltérően. Összességében tehát egyfajta „fogalmi-devalváció” tanúi lehetünk, amelynek párhuzamait az 1470-es évek cseh oklevelezési gyakorlatában találhatjuk meg, azaz a korábbinál szabadabban alkalmazzák a terminusokat. Végezetül pedig ki kell mondanunk, hogy a késő középkorban az erősségek építészeti képe és okleveles megnevezése között gyakran semmiféle kapcsolat nem mutatható ki!

2. Funkcionalitás

A magyarországi régészeti kutatások egyre-másra arról tanúskodnak, hogy a korábban elhagyatottnak hitt, „klasszikus” hegyi várainkat a 15. század közepén, második felében a birtokosok jelentős hányada nagymértékben átépíti, bővíti és modernizálja. E jelenség értelmezésével ezidáig adós volt a történeti kutatás. Nos, az utóbbi években örvendetesen meginduló itinerárium (tartózkodási hely)-kutatások fényében kimondhatónak látszik, hogy birtokosaink, arisztokratáink – a korábban gondoltakkal ellentétesen – lényegesen kevesebbet tartózkodtak Budán, illetőleg a király környezetében. Sokkal inkább előnyben részesítették vidéki birtokaikat (s nem is mindig hivatalos rezidenciájukat). Az angolszász és a lengyel történetírás már korábban elvégezte e vizsgálatokat, s ehelyütt is hasonló eredmények születtek.

3. Várépítési engedélyek

A várak építésének engedélyeztetése szerte a kontinensen uralkodói előjog volt a 9. századtól kimutathatóan. De nem csupán a jog volt általános, hanem az ezt kimondó oklevelek formulavilága is. Néhány távoli (Szicília, Anglia, Baltikum) példával jól igazolható ez egységes vagy közel egységes formula-rendszer megléte. Magyarországra ez legkorábban 1211 táján kerülhetett, s ettől fogva folyamatosan kimutatható az uralkodói engedélyezés gyakorlatának írásos nyoma. A várépítési engedélyek angliai feldolgozásának mintájára a hazai engedélyek összegyűjtésére is sor került (jóllehet a kutatás még nem befejezett), s ennek eredményeképpen az alábbiakat szögezhetjük le: a, A várépítés engedélyezése politikai aktus volt a felek részéről. b, Magyarországon a Zsigmond-kortól kezdődően a várépítési engedélyek helyét a kastélyépítési engedélyek veszik át. c, A várépítési engedélyeket klasszikus mágnások, míg a kastélyépítési engedélyek zömét kisebb jelentőségű, ún. tekintélyes birtokosok nyerik. d, A kastélyépítési engedélyeket elnyert családok mögött sok esetben nagybirtokos dominusok álltak, ekként az engedélyek vizsgálata a világi nagybirtok további terjedésére és hatalmi befolyásának növekedésére mutat rá.

4. Várkápolnák

A korábbi magyar kutatásban a várkápolnákkal érdemben Fügedi Erik és Mályusz Elemér foglalkozott. Véleményük szerint a kápolnák jelentősége nagyrészt reprezentációs célok megvalósításában, illetőleg kényelmi funkciókban merült ki. Az utóbbi időszak régészeti és okleveles kutatásai ugyanakkor azt mutatják, hogy lényegesen több várban állott kápolna a középkorban, mint eddig azt feltételeztük. Eszerint a kápolnák léte – egészen kis jelentőségű, alig-alig ismert várakban – valamiért fontos volt a birtokosoknak. Ennek okai közé alighanem az eddigieknél komolyabban kell számításba vennünk a vallásos, lelki szempontokat. Erre mutathatnak az előadásban citált példák: Füzér és Valpó várai (kápolnaépítés, illetőleg kápolna plébániai jogokkal való fölruházása). Természetesen a kérdés feltétlenül további vizsgálatokat érdemel egyfelől a reprezentáció és a hitélet, kápolna és plébániaegyház kapcsolatának vagy a hordozható oltárok jelentőségének terén, s e kutatásokban az újabban megindult vatikáni forrásföltárásoktól még sok értékes információra számíthatunk.